Bakator bor

Bakator. Még a képzett borászok közül is sokan meglepődnek, amikor kiderül, hogy egy hajdan nagyon kedvelt magyar szőlőfajtáról van szó. Sőt egyszerre háromról, mert a pinot családhoz hasonlóan fehér, hússzínű és vörös változat egyaránt létezik belőle.

E fajta először az Érmelléken, később egész Erdélyben, majd a Dunántúlon, Badacsonyban is elterjedt.

Nevezetes fajta volt a Buda-sashegyi borvidéken is, amelyből ugyan keveset termeltek, neve mégis fönnmaradt, mert ekképpen örökítették meg azt:

"A Budavára pedig oly szép és magos,
Sziklamelle Bakatortól csillagos;
Dicsekszik is minden kapás ővéle,
Mert Bakator a termés rendjele."

Neve - bacca d’oro - aranybogyóból származik, mely elnevezés cégünk védjegye.

Ragyogó savakkal kényeztet, mint üde parti szellő. Gyümölcsökkel szinte körülírhatatlan karaktere (friss ringló, mirabelle) némileg a rizlingére emlékeztet. Igazi ínyencség a borkedvelők számára!

Persze ahhoz hosszú idő kell, hogy a ma még csak kísérleti jelleggel termelt bakator legalább a budai zöldhöz hasonlóan elterjedjen. De az első bemutatkozás és a fogadtatás után bizakodóak lehetünk.

Illatokban, zamatokban gazdag, testes bor

Az ilyen ősi fajtáknál előfordul, hogy egyszerre három változata is van. A szőlők közül talán legismertebb nálunk a pinot családhoz tartozó burgundi, szürkebarát és pinot noir hármasa. De nem csak a szőlőknél, az állatoknál is előfordul ilyen.

A bakatornál is a fajta jellege ugyanaz, de a változatok sok eltérő jegyet hordoznak. A három változat: a zöldes-sárgás színű fehér, a kicsit a szürkebarátra hasonlító hús- vagy tüdő színű, és a kékszőlő jellegű vörös, amelynek színe a kék helyett inkább a piros és a vörös irányába tolódik el.

A három változat fürtjei nagyon hasonlók. Az említett szürkebaráténál sokkal nagyobbak, nem annyira tömörek. A Szeremley Pincészet összesen 1,8 hektárt telepített be a három változattal a Szent György-hegy déli lábán. A fehérből kicsit több vessző volt, a másik kettőből közel azonos mennyiség. Az első termés 1100-1200 kilogramm volt a fehéret 19,4-es, a tüdőt és a vöröset 18-as cukorfokkal szüretelték.

Az első kóstolók szerint a bakator szőlő mindhárom fajtája illatokban, zamatokban különösen gazdag, testes bort ad.

A bakator borról – szőlőről bővebben

Bakator v. piros bákor, v. piros váci, egyike a legkiválóbb magyar szőlőfajtáknak, mely főképen az Érmellékén volt elterjedve, innen átszármazott a Dunántúlra (kivált Badacsonyba), Erdélybe – itt bakarnak hívják – s az ország egyéb borvidékeire is. Az Érmellékén eredeti, ott keletkezett, magyar szőlő fajtának tartják, de valószínű, hogy a XVI. században Nápoly vidékéről hozták hazánkba, ezt bizonyítja különben a neve is, mely az olasz bacca d’oro (aranybogyó) kifejezéstől ered. Tőkéje középerős, venyigéje erős, levelei középnagyok, ötkaréjúak, vörös erekkel s gyapjas alsó lappal. Fürtje nagy, hengeridomú, laza, bogyói gömbölyűek, néha kissé hosszúkások, kékesvörösek, kék harmattal. A bogyó héja vastag, tartalma húsos. Középérésű, kitűnő bor- és csemegeszőlő.Hosszú metszést kíván.

Bakator bor: kitűnő zamatú zöldesbe játszó sárgásszínű, savakban gazdag bor, melyet főképpen az Érmelléken termesztenek s a bakator szőlőnek más fajoktól elkülönítve való szűrése által állítanak elő. A bakator bornak 6-8, sőt 15 év kell hozzá, míg kitűnő zamatja kifejlődik s jó hírét nagyon veszélyezteti, ha korábban bocsátják áruba. A bakator bort sok helyt rövidítve bakar-nak nevezik.